Miért jelentenek egyes színek teljesen mást a világ különböző tájain?

Miért hat egy szürke valahol komoran, máshol elegánsan? Miért jelenti a fehér valahol a gazdagságot, máshol a gyászt? Érdekes, ugye?

Ma ezen gondolkodtam, és egy kicsit kutakodtam is. Elsősorban az érdekelt, hogy mekkora a jelentésbeli ellentét Kelet és Nyugat, esetleg Észak és Dél között. Az nyilvánvaló, hogy az ősi hiedelmek, a vallások, a nemzeti hagyományok nagyban befolyásolják a színek ránk gyakorolt hatását. Hogy mit érzünk például egy rózsaszín láttán, abban bizony erősen benne van az is, hogy mit „tanultunk róla”, mit „neveltek belénk”. Furcsa arra gondolni, hogy esetleg más szociális közeggel másként gondolkodnánk a szivárvány színeiről. Furcsa arra is gondolni, hogy a színek hatása tulajdonképpen egy tanult folyamat lehet, és nem csak úgy magától „van”. Egyetértesz?

Gondolj egy színre!

Ha most azt kérem, hogy gondolj a kedvenc színedre, akkor valószínűleg mosoly jelenik meg az arcodon, vagy elképzelsz egy olyan színű ruhát, esetleg tájat vagy valamilyen tárgyat. Ha arra kérlek, hogy a legkevésbé kedvelt színedre gondolj, akkor is megjelenik egy fajta érzelem az arcodon, a lelkedben ezzel kapcsolatban. Ilyenkor biztos lehetsz abban, hogy nem a szín jelentése tükröződik rajtad és benned, hanem a szuverén hatása. De mi van akkor, ha a színhez a jelentését is odagondoljuk. Változik valami?

Játszunk színeset!

Próbáljuk ki a kékkel. Most úgyis ez 2020 színe, a Classic blue. Szereted? Semleges neked? Esetleg el sem bírod viselni? Most nézzük meg, hogy mit is jelent nálunk a kék:

Európában a nyugalommal, a tisztasággal és az egészséggel párosítják, azaz teljesen pozitív jelentéssel ruházzák fel. Ennek ismeretében most kedvesebb számodra a kék? Esetleg egy világosabb, ragyogóbb árnyalatot látsz magad előtt? Úgy gondolom, mindenképp. És ami külön érdekes, hogy a világ minden táján így tekintenek erre a színre, sőt még fel is emelik a jelentőségét:

• az Egyesült Államokban a bizalom szimbóluma,
• Dél-Afrikában a boldogságé,
• Izraelben a szentség jelképe,
• a keleti kultúrákban pedig egyenesen a halhatatlanságé.

De mi a helyzet a többi színnel? Mit jelentenek más-más közösségekben, nemzeteknél, kultúrákban?

A mai blogbejegyzésemben csak a leggyakoribb színeket, a vöröset, a fehéret és a feketét nézem meg, különben soha nem készülnének el az új MJ glass design termékek. Pedig lesz egy igazán különleges meglepetésem is hamarosan! De ígérem, megírom a cikk folytatását is.

Nos, vegyük szemügyre a vöröset.

A vörös

Én gyakran dolgozom ezzel a színnel és nagyon szeretek játszani a párosításával is. Legutóbb épp ebben a Moira üvegékszerben:

Tudjuk jól, hogy a vörös nálunk egy figyelemfelkeltő, veszélyre intő, ugyanakkor a szerelemről, szenvedélyről szóló szín. Nagyon érdekesnek találom azonban, hogy Indiában a tisztaság, Kínában a szerencse, míg Japánban elsősorban a hosszú élet szimbóluma. Ugye, mennyire másként gondolnak Keleten a vörösre? De sokkal meglepőbb, hogy az ausztráliai őslakosságnak ez a szín magát a földet jelenti, míg Új-Zélandon épp az istenségeket.

Az biztos, hogy nagyon erős, jelentőségteljes és feltűnő színről beszélünk. Soha nem mehetünk el mellette, és mindenkire erősen hat.

De ahogy a Facebook oldalamon is említettem, egy lágyabb színnel párosítva tompíthatjuk az erejét. Nézzük is meg a fehéret!

A fehér

Szeretem a sokszínűségét, hiszen a fehér tulajdonképpen fény. Európa nagy részén nem véletlenül párosítják a békével, a tisztasággal, a házassággal és a szentséggel. De ha csak egy kicsit is messzebb megyünk, például Ázsiába, ott már a halál, a gyász, az öregség, a boldogtalanság és a temetés színe.

Én nem tudok a fehérre így gondolni, és a cikk eleje óta azon töröm a fejem, hogy vajon miért? Miért kedves nekem a fehér és miért nem jut eszembe róla a halál? Tényleg csak a kultúránk befolyása? Nem hiszem. Gondolj csak a feketére, amelyet mindjárt meg is nézünk alaposabban. Azt a színt is nagyon szeretem, pedig a jelentése nálunk kifejezetten komor. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy a jelentés nem feltétlenül tudja befolyásolni egy szín hatását, mert az valószínűleg sokkal erősebb, mint amivel az emberek felruházták.

Épp ezért szeretem és tisztelem annyira a színeket. Mondhatsz rájuk bármit, ők akkor is úgy hatnak rád, ahogyan te képes vagy őket be- és elfogadni. Tulajdonképpen alkalmazkodnak hozzád.

Nézzük is meg gyorsan a feketét!

A fekete

Kínában ez a fiatal fiúk színe, a bizalom jelképe. Egyiptomban az újjászületéssel párosították, az ausztrál őslakosoknál logikusan az ember színe volt, ezáltal igazán fontos, míg Új-Zélandon egyenesen nemzeti szín.

Bárhol máshol azonban a gyász, a baljóslat, a tisztátalanság, a gonoszság szimbóluma. Talán mert a fekete sem igazi szín, hanem a fény hiánya? Mégis nagyon sokan szeretik. Talán épp te is? De miért? Mi az, ami vonz bennünket a feketében?

Engem az ereje, az a hatalom, amelyet kiérzek belőle. A titokzatossága, hiszen nem tudhatom, mi is van benne, mögötte, mert mindent „elnyel”. És igen, karcsúsít is, csak hogy visszaszálljak csapongásaim közepette a földre.

Fekete, fehér és vörös. Klasszikus trió. Nagy szerepe van az életemben, és nagy szerepe van a munkámban is. Ha jól vagyok, mind pozitívan hat. Ha kevésbé vagyok vidám, akkor kerülöm a határozottságukat. Mert nemcsak a színek befolyásolják a hangulatunkat, hanem a hangulatunk is a színeinket. Mit gondolsz erről?

(A meglepetéssel pedig hamarosan érkezem.)