„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” - szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”

Vége van a tavasznak, de Szabó Lőrinc verse talán most aktuálisabb, mint áprilisban vagy májusban. Hiszen ez a nyár nem kánikulával, de még csak nem is szárazsággal, hanem szíveket melengető záporokkal, madárdallal és reménnyel köszöntött be. Annak a reményével, hogy most valami megváltozik körülöttünk és bennünk is.

Neked mi a szerelem?

Ezek a gondolatok voltak a fejemben, amikor a legújabb fűzöld és kék üvegékszeremet készítettem a Moira sorozathoz. Láttam magam előtt egy képet, ahol egy fiú és egy lány fekszik a zöld réten és nézik a felhőket. Csupán néhány felhőfoszlány töri meg az ég egyhangú, de egyáltalán nem unalmas kékjét. A fiú és a lány fogják egymás kezét és szavak nélkül beszélgetnek. Egy szerelem kibontakozása? Talán az. Ha az a sorsuk. Mert a szerelem is meg van írva az életünkben.

Hogy hogyan, mi módon, kivel és hányszor élhetjük át, azt nem tudhatjuk. Ha valaki szerelmes típus, akkor minden kezdődő románcot teljes erőbedobással él meg. Ha óvatos, félénk, mondhatni körültekintő, akkor nem veti bele magát a sűrűjébe, de ettől függetlenül az érzés, amelyet szerelemnek hívunk, szépen lassan így is be tudja hálózni.

Akárcsak a felhők az égen, úgy a szerelemmel járó lelkületi változások is szépen lassan – ahogy fúj a szél – borítanak be bennünket: először a gondolatainkat, aztán a szívünket, végül egész lényünket.

Mielőtt felkel a nap – A szerelem filmje

Nem tudom, láttad-e a Mielőtt felkel a nap (Before sunrise) című filmet. Azt hiszem, pont valami ilyesmiről szól: két fiatal találkozásáról, akik mindössze egyetlen egy éjszakát töltenek együtt Bécs városában kóborolgatva. Az egész film párbeszédek sorozata a két főszereplő között, akik apránként (vagy mégsem?) jutnak el addig a csodáig, hogy elválni 12 óra után is borzasztóan nehéz, nemcsak egy egész együtt leélt élet végén.

Ha író lennék, esszét írnék a filmről, az általa felébresztett emberi érzésekről, de üvegművész vagyok, hát belefoglaltam mindent az új Moira ékszeregyüttesbe: az eget, a felhőfoszlányokat, a füvet, a napfényt és amit ez mind jelent: a szerelem reményét.

Te hogyan írnád le ezt az érzést?