Mosolygok nagyon.... Ígéretes a könyv címe is: Tanulmányok a nő testéről, lelkéről, nemi életéről és erotikájáról. (Függelék: a prostitúció.)

Egy antikosnál láttam meg a könyvet, és még bele sem lapoztam, már egy sor gondolat fogalmazódott meg bennem a cím láttán. A mai emancipált világunkban valószínűleg sok nő máglyán égetné el ezt a kiadványt vagy egy lyukas garast nem adna érte…egy másik réteg biztos jókat kuncogna a sorokat olvasva, de olyan is lenne, aki üdvözölné a pszichológus sorait.

Az 1920-as évek a század talán legviharosabb évei voltak. Az első világháború milliók halálát követelte, az emberek szomjaztak a szabadságra és vele együtt a változásra. A fiataloké volt a jövő…főleg a nők szokásai változtak meg. Szoknyájukat és a hajukat is levágatták, koktéloztak, cigarettáztak, káromkodtak, sminkelték magukat. Divatba jött a laza, lezser stílus, az önállóság, a dolgozó és szabad szerelemnek hódoló kisfiús lány. Coco Chanel ezt a vonalat lovagolta meg, aki nem csak az egyszerű vonalú, kényelmes ruháit tette divattá ebben az időszakban, hanem a bizsukat is: nyakláncokat, karkötőket és fülbevalókat. Persze addig is hordtak ékszereket a nők, de kizárólag nemesfémet és drágakőt…a változás tehát minden téren gyökeres volt.

Mire megjelent pszichológusunk eme könyve, addigra már javában borsot törtek a 20-as évek emancipált női a konzervatív férfiak orra alá. Vajon ezek után mi lehetett a véleménye a nőkről?

Fellapozva a könyvet azonban - rögtön az első oldalak egyikén - a következő Diderot-tól vett idézettel kezdett az író:

"Ha az ember a nőről ír, tollát a szivárvány színeibe kell mártani

és a sorokra pillangók hímporát szórni...

ha csak kezét mozdítja is az ember, gyöngyöknek kell kihullaniok…”

Hm…lehet, hogy a férfiak is változtak akkor, nem csak a nők?