A megszilárdított fény

Az elmúlt hónapokban új üvegfajtákkal dolgoztam: edzettebb, érdekesebb textúrájú anyagokat, ahol a belső rajzolat és a külső fény találkozása adja a lüktetést. Némelyik ékszerként már túl nehéz lenne, de az Éclat-kollekció vizuális erejéhez pont erre volt szükség: mélyek, gazdagok, magabiztosak és mindet kibírnak.

Üveggel dolgozni ugyanakkor alázatot követel tőlünk, de egyben szabadságot is ad. Fegyelmezettnek kell lenni, hiszen az üveg reagál a hőre, az időre, a munkatempóra, viszont vad és szabad is, mert minden darab másként veri vissza a fényt, a világot.

Az Éclat-kollekcióban most ezt fűztem össze: együtt élnek a tiszta, áttetsző üvegek, az opálosabb vagy cirmosabb textúrák az irizáló felületekkel, így belső ragyogásuk lágy sejtelmességgel, akvarellszerű hatással és olyan ragyogással párosul, amelyek minden mozdulatnál másként csillanak meg.

Mitől irizálnak az MJ glass design üvegékszerei, üvegdíszei?

Mára az MJ glass design védjegyévé vált az irizáló üvegek használata, azé az izgalmas anyagé, amely minden mozdulatra más arcát mutatja, azaz különleges színvilágot képes felvonultatni a fények, a mozgás hatására. Ez a vékony rétegeken áthaladó és visszaverődő fény interferenciájának köszönhető, amely a természetben egyébként számos helyen megmutatkozik. Csak gondolj a lepkeszárnyra, a pávatollra, a kagylóhéjra – mind ismerik ezt a titkot.

Az Éclat-kollekciónál is ezt a „trükköt” alkalmaztam, ezt a csodát „állítottam színpadra”. A tónusok nappali fényben szelídebbek, meleg esti fényben teltebb a kék és mélyebb a zöld, sötét háttér előtt pedig hirtelen felvillan a bíbor vagy egy aranyló reflex. Mindig a fényhatás és a mozdulat a kulcs: amikor sétálsz, fordulsz, az üveg együtt „táncol” veled.

Hogyan születtek meg az Éclat-kollekció üvegdíszei?

Minden kollekció építése kísérletezésekkel indul nálam. Próbálgatom, hogyan kommunikál egymással két, három, négy árnyalat, és igyekszem is feljegyezni ezeket a hatásokat: „hideg fényben jegesebb”, „sárga környezetben narancsba törik a piros”, „ehhez sötét háttér kell”...

Az olvasztásnál is külön figyelek arra, hogy a hő nem csak technika, hanem az ékszereim, díszeim színritmusát is adja majd. Persze az üveg diktál, a darabok ezért soha nem lesznek „tökéletesen egyformák”, de ez nem is célom. Épp azt szeretem, hogy minden darab kap egy saját, picike szívet. Ezért van az, hogy az Éclat-táskák sem egyformák, és ezért van az is, hogy csak limitált mennyiséget készítettünk.

Éclat a La Dolce Vita Fashion Shown

A legutóbbi La Dolce Vita eseményen mutatkozott be az Éclat mintegy új fejezetként a Hodlik Annával való együttműködésem során. A formákat tudatosan egységes keretben tartottuk, hogy a kollekció fókusza a fény maradjon; engedtük beszélni a színek lüktetését, a felületek ragyogását.

Az üveg története ugyanis a „megfagyott fény” története. A mediterrán világban varázstárgy, Velencében merész kísérlet, a római mozaikokban játékos örökség. Az Éclat francia szó, jelentése villanás, csillogás, elismerés, tehát egyszerre testi és szellemi kifejeződési forma. Nem véletlenül gondoltam munka közben olyan sokat Íriszre.

Írisz, mítoszaim egyik főszereplője, a szivárvány istennője, aki a legenda szerint üzenet volt ég és föld között. Őt és Aurórát, a hajnal istennőjét is gyakran felidéztem mostanában, hiszen például ez utóbbi minden reggel új és persze más fényt hoz nekünk. Ezért evidens, hogy ugyanaz az üvegcsoda más reggel, mint este; nyári fényben izzóbb, télen visszafogottabb. Nekem ettől emberi, ettől szerethető és ettől Mj gass design.

Az új Éclat-kollekció üvegdíszeinek a lényege ugyanis nem a harsányság, hanem a válasz. Válasz arra, ahogyan az üveg a viselőjére és a környezetre reagál. Hétköznap diszkrét, ünnepen szikrázó. Egy mozdulat, egy fény – és máris új történetet mesél.

Miért Éclat – és kinek szól?

Mert kimondja, amiért dolgozom: a fény egyetlen pillanatban képes mindent megváltoztatni. Az Éclat azoknak szól, akik szeretik a részleteket; akik tudják, hogy egy kollekció értéke nem a rivalda-, hanem a belső fény, amelyet mi adunk hozzá. Közelről több réteget mutat, távolról egyetlen benyomássá áll össze, velünk. Mert az üveg nálam soha nem kellék, kiegészítő, hanem annak az állítása, hogy „élek, vagyok, szeretek”.

Nem véletlen, hogy hangulattal és nem fix színpalettával dolgoztam. Ha közelről megvizsgálod a táskákat, az üvegdíszekben láthatsz mély kéket (éjszínű tó), szelíd zöldet (pára az erdőszélen), meleg borostyánt (alkony), bíbort (naplemente), jeges ezüstöt (holdfény). Ennek az az oka, hogy látom magam előtt a mozdulatodat. Látom, hogyan fog élni rajtad a táska, hogyan fog beszélni rólad. A misztikum itt kezdődik: amikor az anyag és a fény úgy találkozik, hogy jelentése lesz.