Fájdalomcsillapításra

Már öt nap is eltelt a GDPR hatályba lépése óta, és láss csodát, az élet nem állt meg…persze egy kicsit megváltozott a helyzet, legalábbis ami az internetes világot illeti.

Ahogy böngészem a szabályzatot, egy borzasztó száraz, élvezhetetlen „valamit” olvasok, amitől néha a nevetés, néha a sírás környékez. Nem csak én vagyok így…

 

Sorban kapom a leveleket olyan weboldalaktól, amiknek feliratkozója voltam, hogy sajnálattal közlik, de a hírlevél-küldő szolgáltatásukat megszüntetik a költséges, átláthatatlan és kivitelezhetetlen szabályzások miatt. Szerettem ezeket az írásokat és nem, nem érdekelt, hogy sütiket használnak. Természetesen pár héttel ezelőtt én is terveztem a weboldalamnak hírlevél-küldő funkciót, de erről most én is lemondok. Egyenlőre.

 

Még szerencse, hogy sokan vannak, akik nem (azonnal) dőlnek a kardjukba emiatt, és megpróbálják kicsit a humorosabb oldaláról megközelíteni ezt az őrületet.

Itt van a kedvencem, egy olasz hentes, aki – ahelyett, hogy aláírattatná az adatvédelmi nyilatkozatát a vevőivel – kifüggesztett egy saját kezűleg írt tájékoztatót boltjának bejárati ajtajára, ami szabad fordításban így hangzik:

 

„FIGYELEM!

Húsboltunkban megkérdezhetjük a nevedet valamint kedvenc termékeidre is emlékezhetünk.

Ha aggódnál emiatt, kérjük, amikor belépsz a boltunkba, csak kiabáld:

„Nem értek egyet!”.

Innentől kezdve úgy teszünk, mintha nem ismernénk téged.”



Vissza