Mindenhol üvegekkel vagyunk körülvéve:

• ablakok,
• dísztárgyak,
• tükrök,
• lámpák,
• palackok és persze
• üvegékszerek között telnek a mindennapjaink.

Teljesen természetes számunkra, hogy van üveg. De hogy honnan és mióta, azt általában nem tudjuk. És az igazság az, hogy a történészek sem tudják biztosan.

Velence, az európai üveggyártás megmentője

Számos legenda kering az első üvegdarabokról, de egyiknek sincs bizonyítéka. Olvashatunk erdőtűzről, föníciai hajósokról, véletlenekről, de ami biztosan tudható, hogy Nyugat-Ázsia, Mezopotámia, Főnícia, Egyiptom mind-mind jelentős szerepet játszott az üveggyártásban. Aztán persze jöttek a rómaiak, és Augustus idején fellendítették Európában is az ipart. Persze, ahogy lenni szokott, ha valaki bukik, bukik vele minden. Így volt ez a Nyugatrómai Birodalom bukásával is. Az addigra már igen jelentős európai üvegművészetnek lőttek.

Illetve lőttek volna, ha nincs Velence. De Velence volt, és új korszakot nyitott. Igaz, hogy csak pár száz év múlva, de ez a lényegen nem változtat. Szerencsére az ember türelmes, én meg pláne, így most itt – a 21. században – örömködhetek is kedvemre az üvegeim között.

A velenceiek azonban nemcsak a díszüveg gyártását fejlesztették tökélyre, hanem a táblaüvegeket is. Gondolom, nem kell bemutatnom a velencei tükröket… Nem csoda, hogy hamar lecsapott rájuk az akkori európai elit, és mindenki tudni akarta az olaszok titkát. Mert a velencei üveggyártást bizony nagy titok övezte. Ez volt az egyik ok, amiért az üveggyártó mestereket 1291-ben egy szigetre „száműzték”. 

Az üveggyártás száműzött mesterei

Most képzeld magad a 13.század végére. Mi, magyarok éppen az osztrákokkal háborúzunk, mert mindenki az Árpád-ház kihalását akarja körülöttünk. Sem az országban, sem a határainkon túl nem békések a viszonyok, pedig a tatárok már vagy 50 éve elmentek a környékről. Az emberek továbbra is félnek. Tőlünk valamivel távolabb, a csizmaország észak-keleti csücskében szintén. De ott valami egészen mástól. Mégpedig az üvegműhelyek tüzétől. (Azt hiszem, akkoriban szívesen cseréltünk volna velük.)

Velencében ugyanis az üvegesek műhelyei a lakóházak mellett voltak, és mivel gyakran történtek tűzbalesetek, a lakosok fellázadtak. Pietro Gradenigo dózse ezért végül úgy döntött, áttelepíti a velencei üvegygyártást Murano szigetére. De más nyomós oka is volt erre, ahogy azt fentebb említettem. Még pedig a nagy titok megőrzése.

A velencei üveggyártás titkát ugyanis mindenki meg akarta szerezni, mert látták, mekkora gazdagságot ad a velenceieknek. Az ember már csak ilyen, ugye? A dózse kiadta hát ukázba, hogy aki elárulja az üveggyártás bármelyik apró fortélyát, lépését is, az halálnak halálával hal.

Az üvegmesterek a szigetet sem hagyhatták el, cserébe viszont nagyon megbecsült polgárok voltak. Konkrétan nemesi jogokkal ruházták fel őket. Persze, ahogy lenni szokott, a titkokat nem tudjuk örökké őrizni, így előbb-utóbb csak kiszivárgott a velence-muranói titok.

Murano, Velence és az Mj Glass Design

A muranói üvegek és üvegékszerek viszont továbbra is az egyik legdrágábbak, legkeresettebbek a világon. Nem csoda, hiszen olyan üvegkincsek készítésére képesek az ottaniak, amilyenekre senki más. Hallottál már a millefiori technikáról, a millefiori üveggyönygyökről? Na, ez az, amit egyedül a muranóiak készítenek a világon. Hoztam egy videót is hozzá...csak ülj le és gyönyörködj. Talán így megérted, miért lettem szerelmes az üvegbe, az üvegékszer készítésébe és miért varázsolódom el én is teljesen munka közben.

Ezért külön is örülök annak, hogy idén is lesz Velencei Karnevál a Velencei-tónál. Egy kis romantika, egy kis Velence és persze az MJ Glass Design. Mi lenne, ha összefutnánk?