Mit tanulhat egy üvegműves Firenzétől?

A kollekció kiindulópontja a firenzei reneszánsz volt. Ha már ismered a munkáimat, tudhatod, hogy szeretek különböző kultúrákban, művészeti korszakokban és történetekben elmélyedni, de ezúttal nem egy festmény vagy egy konkrét díszítőmotívum ragadott meg igazán, hanem maga az építészet. Az a gondolkodás, ahogyan néhány alapvető geometriai formából arányos, harmonikus, mégis karakteres egész születik.

Firenzében ennek egyik legszebb példája Brunelleschi munkássága. A 15. században épülő Ospedale degli Innocenti, az egykori lelencház árkádsora ma is megmutatja, milyen erős tud lenni az egyszerű formák következetes alkalmazása. A félköríves árkádok, az oszlopok és a szabályos térközök ritmusa nem attól lenyűgöző, hogy minden négyzetcentimétert díszítés borít. Éppen ellenkezőleg: az arányok, az ismétlődés és az egyes elemek közötti kapcsolat adják az egész erejét. Az ember ránéz, és érzi, hogy minden a helyén van.

Ez a fajta építkezés kezdett foglalkoztatni az ékszereknél is. Mi történik, ha a kör mellé téglalap kerül? Ha egy kisebb forma egy nagyobbra válaszol? Ha a fém nemcsak tartja az üveget, hanem önálló, látható része lesz a kompozíciónak?

A nyakláncoknál különösen sokat játszottam ezekkel a kérdésekkel. Az egyik változatban a különböző méretű körök és az üvegelemek egymáshoz kapcsolódva építik fel a középső részt. (Nekem ez a szerkezet egy kicsit a rózsaablakok kereteit is eszembe juttatja.) Nem egy konkrét épületet szerettem volna azonban lemásolni, inkább azt az érzést kerestem, amikor az egyes formákból valami sokkal izgalmasabb születik, mint amit önmagukban, külön-külön tudnának.

Amikor az üveg és a fém együtt alakítja a formát

A Lunetta ékszercsaládban tehát a geometria lett a meghatározó kiindulópont, a színekkel viszont szabadon játszottam. Vannak élénk zöldes-kék, türkizbe és lilába hajló, irizáló üvegek, de készülnek átmenetes, cirmos mintázatú változatok is. Tudod, nem szerettem volna egyetlen történelmi színpalettához kötni magam, hiszen a reneszánsz építészetből elsősorban a formák és az arányok érdekelnek, a színekkel pedig ugyanúgy szeretnék kísérletezni, ahogyan eddig is tettem.

Az irizáló üvegben éppen azt szeretem, hogy „megfoghatatlanok”. Egyik pillanatban zöldnek látod, aztán megmozdítod, és előjön belőle a kék, az aranyos fény vagy egy egészen váratlan lilás árnyalat. A geometrikus formák mellett ez a változékonyság különösen jól működik. A szerkezet tartást ad, az üveg pedig gondoskodik róla, hogy a végeredmény ne legyen merev.

A Lunetta-gyűrűnél már egy másfajta megoldással is bepróbálkoztam: a nagyobb fémkarikákat az üveg közé olvasztottam. Izgalmas volt látni, ahogyan a két anyag nemcsak egymáshoz kapcsolódik, hanem ténylegesen együtt alakítja a formát. Ebből a technikából kiindulva készítettem a fülbevalót és fejlesztettem tovább az eredeti nyakláncötletemet.

Mit jelent a Lunetta?

Ez egy olasz szó, a hold kicsinyítő alakja (holdacska); az építészetben viszont – többek között – az ajtók és ablakok fölötti, ívvel határolt felületet nevezik így. Mivel a Lunetta nekem egyszerre hozza a félköríves formák finomságát és azt a nőies hangzást, amelyet ehhez a kollekcióhoz kerestem, viszonylag gyorsan el is dőlt az ékszeregyüttes nevének sorsa.  A Lunetta szóval tehát nem egy konkrét épületre utalok, hanem arra a formavilágra, amelyből ezek az ékszerek megszülettek.

A Lunetta családban nyakláncok, karikafülbevalók és karkötők is készültek, ám direkt úgy gondolkodtam, hogy ezek önmagukban is elegendők legyenek. Ha te például csak a nyakéket viselnéd, nem fog mellé hiányozni fülbevaló vagy gyűrű. (Ám tény, hogy együtt pompájára emelnek majd téged is.) Azt javaslom, hogy szettenként alakítgasd a viseleteidhez, és kísérletezz, építgesd te is az aktuális outfitedhez igazítva az egyes Lunetta-darabokat.

Az építészetből ismert körök, ívek és arányok az üveggel és a fémmel találkozva ugyanis tényleg egészen más léptékben működnek tovább. Szeretném, ha te is látnád, hogy a Lunetta darabjai már önmagukban is elég karakteresek, ugyanakkor könnyen megtalálják akár együtt is a helyüket a te saját stílusodban. Játssz velük, én is ezt tettem.

Láthatod, hogy ugyanazokból az alapformákból mennyi különböző ékszer született. Egy kör, egy ív, egy üveglap, egy újabb kapcsolódás. Aztán egyszer csak összeállt az egész. Pont ezért szeretek új kollekciókon dolgozni. Soha nem tudom előre egészen pontosan, hová jutok, de amikor a formák végre a helyükre kerülnek, azt mindig megérzem.

Örömmel látnám rajtad is a végeredményt.