Örökölhető-e a sorsunk?

Az ekrü-rózsa Moira szett azért annyira különleges a számomra, mert egy olyan olvasmányomat juttatja az eszembe, amely alapjaiban határozta meg az életemet. Az ekrü eleve ritka, nem egy hagyományos szín. Megfogalmazni sem könnyű, milyen, hiszen kicsit közelít a nagyon halvány barnához némi selyemfénnyel átitatva, amely által gyöngyfényű, mégis nyers csodát kapunk. Maga az ekrü szó jelentése is nyers vagy fehérítetlen, ha pedig színként használjuk, akkor selyemszínnek mondhatnánk.

 

Ez a „nyersesség”, ez az érintetlen, a maga természetességében megjelenő szín juttatta eszembe nagyszüleimet, az ő sorsukat, amelyet – nagyon úgy tűnik – édesanyám és én magam is örököltem.

 

A családi sebek begyógyítása a sorsunk ismeretében

Orvos-Tóth Noémi az Örökölt sors – Családi sebek és a gyógyulás útjai című könyvében így ír erről a jelenségről:

„Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni. A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább.”

 

Sorai elemi erővel hatottak rám és hatnak most is. A könyvben családokon átívelő transzgenerációs sorsokkal találkozunk, amelyet az írónő olvasmányosan, közérthetően és megtörtént esetek vázolásával magyaráz meg. Közhelynek tűnik, hogy mindent a gyermekkorból hozunk, de van benne valami. Mégis sokkal többről van szó…

Hogyan hat ránk szüleink, nagyszüleink sorsa?

Orvos-Tóth Noémi és az általa bemutatott kutatások szerint a születésünket megelőző történéseknek – szüleink, nagyszüleink, de dédszüleink sorsának is – meghatározó szerepe lehet életünkben és későbbi tapasztalataink megélésében.


A doktornő Churchillt idézi: „Minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre". Való igaz... De ezt ne keverjük össze azzal, hogy mindig csak hátrafelé kacsingatunk, a múltban élünk. Nem. Ez pusztán annyit jelent, hogy érdemes megvizsgálnunk a múltunkat azért, hogy megélve a jelent a jövőben boldogabban élhessünk tovább.


A könyv többek között olyan kérdéseket is boncolgat, hogy

  • milyen forgatókönyvek játszódnak le egy-egy testvérsorrendnél,
  • mi történik akkor, amikor valaki nem kívánt gyermekként nő fel,
  • vagy, ha fiút vártak, de lány született?
  • hogyan hatnak ránk vagy élnek bennünk tovább nagyszüleink, szüleink traumái. Végül ezekből hogy csinál titkot vagy tabu témát a család.

Kutasd fel a sorsod gyökereit!

Igen, ez olyasmi, mint a családi karma. Ha egy-egy traumát a nagyszülőnek nem sikerült feldolgoznia, az – a könyv szerint – „biológiai formában” is továbböröklődhet; azaz lehet, hogy épp az unokánál ütközik ki ugyanaz az élethelyzet, akár sokszorosan is. De párkapcsolati elakadások mögött is meghúzódhatnak őseink traumái: olyan viselkedésminták, hiedelmek, amelyek irányítanak bennünket.

A doktornő szerint tehát kutatnunk kell, ha elakadásaink, visszatérő, folyamatosan ismétlődő tetteink vannak, amelyek miatt nem tudunk boldogok lenni. Kutassuk felmenőink sorsát, és beszéljük ki magunkból! Ha szerencsések vagyunk, a család tagjai között meg is találjuk a saját válaszainkat.


Ahogy ő fogalmaz:
„A dolgok nem attól léteznek, hogy beszélünk róluk, hanem azért kell róluk beszélnünk, mert léteznek. A tabuk ledöntése lehet a kulcsa annak, hogy a következő generációkat meg tudjuk védeni számos fájdalmas életeseménytől."

Az én sorsom és az MJ glass design sorsa

Anyai ágon a nagyszüleimet a 2. világháború után kisemmizték. Vagyonukat elkobozták, kétszer is kitelepítették őket, de mindannyiszor hazaszöktek. Csak a harmadik kitelepítéskor kaptak amnesztiát. Anyukám épp az egyik ilyen szökés alatt született Lókúton. El sem tudom képzelni, nagymamám hogyan viselte ezekben a szörnyű időkben a terhességét. Anyukám most Lókúton él, és csak két épület választja el attól a háztól, ahol megszületett.

 

Nagyapám és én

Nagyapám és én

 

Ennek ismeretében és a könyv többszöri elolvasása után automatikusan elkezdtem párhuzamokat keresni a saját és a nagyszüleim sorsa között: nem egyet találtam, de talán a vagyonvesztés és sokszori költözés a legerősebb „kapocs”.

 

Most ismét új helyre kerültem, újra egyedül vagyok, és még nem tudom, mi vár rám. De bízom az ekrü nyers erejében, amely mellé azért „csempésztem” egy kis rózsaszínt az új Moira ékszerszettben, hogy emlékeztessen az újrakezdés általi végtelen lehetőségre.

 

 

A te sorsodat milyen színbe öntenéd?



Vissza