A Tiffany-szerelem

Van annak már vagy 20 éve is (na jó, 23), amikor elkészítettem az első lámpabúrámat. Nem megrendelésre, a magam örömére. Szerelem volt első forrasztásra.

Egy lakberendezési magazint lapozgatva fedeztem fel, hogy az ólomüvegek nem csak és kizárólag templomok ablakaihoz készülnek. Gyönyörű fotókon mutatták be, hogyan lehet feldobni az otthonunkat igazi Tiffany-mestermunkákkal. Olyanokkal, amelyek akár modern stílusban és mintát követve a lakás színeihez is igazodnak. Azonnal éreztem, hogy elvesztem...

Addig keresgéltem hozzáértő szakembert, művészt, amíg nem találtam valakit, pedig ez akkoriban – internet nélkül – felért egyfajta kamikaze akcióval. Magam sem tudom, honnan volt bátorságom hozzá, de kikönyörögtem tőle egy hétvégi, két napos ólomüveg-tanfolyamot. Onnantól kezdve pedig nem volt megállás.

Az alkotás első időszaka

Megismerkedtem az üvegfajtákkal, mindent megtudtam magáról az anyagról, a tulajdonságairól, a technológiai folyamatokról, és a tanfolyam végén elkészítettem egy egyszerű mintájú, A4-es ablakdíszt. Ezt a „vizsgamunkámat” féltve őrzőm a mai napig, mert mindig emlékeztet ennek a gyönyörű szerelemnek a kezdetére. 

Természetesen tudtam, hogy nem fogok megállni az ablakdíszeknél. Valahogy azonnal ráéreztem a Tiffany-technikára:

• hogy hogyan kell az üveget vágni,
• csiszolni,
• sőt, úgy megfogni, hogy ne kaszaboljam össze-vissza magam munka közben.

A forrasztásba is hamar belejöttem. Olyan hihetetlenül gyorsan és simán ment minden. Elhatároztam, hogy elkészítem életem első Tiffany-lámpáját.

Megszületik az MJ glass design első Tiffany-lámpája

Tudod, égetett az a bizonyos belső, alkotó tűz, és ilyenkor nincs lehetetlen. Helyére kerülnek a mozaikdarabkák, az út egyenessé válik, nem léteznek buktatók, minden magától értetődik...csak a láz van és az alkotás öröme.

Nem emlékszem, hány hétig dolgoztam szinte megállás nélkül. Csak azt tudom, hogy amikor a lámpatalpra ráhelyeztem a kész búrát és felkapcsoltam alatta az izzót, az maga volt a csoda.

Hogy hol lehet most ez a lámpa, nem tudom, mert egy hónappal később már az új gazdája lakását díszítette. Őt pedig sajnos másfelé sodorta az élet, de bízom benne, hogy egyszer talán még hírt kapok életem első Tiffany-szerelméről, az akácos lámpáról.

Ha találkoznál vele, szólj, kérlek. Szívesen megnézném még egyszer.