Az üveges pályafutásom mellett tördelőszerkesztői és grafikusi pályán mozogtam évtizedekig. Imádtam a nyomdák hangulatát, a papír illatát, a festékek színeit, szirupszerű állagukat és keveredésüket, még a nyomdagépek jellegzetes hangját is...de leginkább a saját munkámat, a tervezői folyamatot szerettem. Bár már rég nem dolgozom nyomdákban, de óriási segítséget és könnyebbséget jelent ez a fajta tudás és tapasztalat kamatoztatása a saját vállalkozásom, az MJ glass design arculatának kidolgozásához, fotóihoz és egyéb külalaki megoldásaihoz, valamint az ékszerek tervezéséhez...így lehetőségem van más „dimenziókban” is gondolkodni.

"Ki vagyok én?"

Ezek miatt (is) örültem Saci és Feri megkeresésének, akik – a különleges megrendelésüknek köszönhetően - egy rövid időre visszarepítettek a nyomdai emlékeim közé. Saci és Feri a lányuk által – talán 30 éve – készített linómetszet képét küldték el nekem...a kérésük az volt: üvegbe reprodukáljam át az akkor 16 éves középiskolás lányuk alkotását. A metszet „Ex libris” feliratát látva dobbant egyet a szívem, hiszen az „ex libris” (eredetileg) egy olyan papírlap, amelyet egy könyv kötéstáblájának belső oldalára ragasztanak azzal a céllal, hogy a könyv hovatartozását dokumentálja. Bár ez az alkotás nem nyomdai felhasználásra készült anno...a címe mégis sok mindent elárul: „Ki vagyok én?”

Egy 16 éves, útját kereső lány gondolatait – egy másik technikával ismét megmutatni – nem egyszerű feladat. Mielőtt nekifogtam az üvegkép elkészítésének, sokat nézegettem és gondolkodtam a képen. A fiatal lány vajon ma már azon az úton halad, amit akkor megálmodott magának? Vajon azon a helyen él, abban a szakmában dolgozik, ahol mindig is gyökeret szeretett volna ereszteni? Vajon a kis csigaházába már nem kell visszahúzódnia, hanem, mint a fa koronája: szabadon és minden korlát nélkül növekedhet, miközben adhat?

Balra: az eredeti linómetszet képe, jobbra az üvegfestmény-reprodukció

Gyöngyház színű gondolatok

A technika miatt egyetlen nap alatt kellett elkészítenem a 20 x 20 cm-es képet. Egy fekete és egy áttetsző üveglap közé, gyöngyház színű porral festettem meg a 30 éves emléket...ezek után került kemencébe és olvadtak egyneművé az üvegek és váltak fényessé a diáklány gondolatai...