„(…) Nem túl hivalkodó, árnyalataiban kifinomult, mégis rendkívül különleges, modern és lendületes (…)”.  Ha ezt a mondatot így önmagában olvasnám, és nem tudnám, miről szól, azt hinném, egy táncmozdulatról, táncról nyilatkoznak így. Egy olyan táncról, amely nőies, kecses, ugyanakkor tüzes is. Mint a flamenco, amelyet az andalúziai cigányok terjesztettek el a 18-19. században a világon.

Az ékszer az a különleges tárgy, amelyet emberen, eszközön egyaránt használunk. Nem tudni, melyik volt előbb: a tárgyakat ékesítettük-e fel hamarabb, vagy magunkat, de az biztos, hogy mióta világ a világ, az ember díszít.

Az üveg valójában csoda. Olyan csoda, amibe szerintem soha nem gondolunk bele.

Az amerikai Pantone cég, amely létrehozta a nyomdaipar részére azt a nemzetközi színrendszert, amit aztán - többek között - a grafikai tervezés, a divat, a lakberendezés, az ipari formatervezés, de még a termékcsomagolás területe is hasznosít, végre előrukkolt a 2019-es év színével.

Már alig vártam, hogy közhírré tegyem a jó hírt, miszerint HAMAROSAN megjelenik az új, 2019-es üvegékszer-kollekcióm!

Üvegékszereket és lakberendezési tárgyakat készítek. Tengerentúlról érkezett színes, szikrázó díszüvegből, nemesacélból, bőrből, drótból…minőségi nyersanyagokból. Vágom, csiszolom, alakítom őket, míg végül a maguk útját járják a forró kemencében vagy a forrasztópákám alatt. A végeredményt még mindig ugyanazzal az érzéssel várom, mint anno a kezdetek kezdetén: izgatottan, enyhén összeszűkült gyomorral.

Tinédzserként imádtam a hatalmas, bizsu karika fülbevalóimat. Volt belőlük vagy három-négy pár is, de mindig elfért egy újabb darab a gyűjteményemben. Évekig nem is próbáltam mást viselni, csak jóval később kezdtem el trendi, színes, lógós, a ruhatáramhoz is illő függőket vásárolni. Az nem is érdekelt, hogy milyen nehéz a fülcimpámnak az épp aktuális bizsu.

Tizenkettedik…elég sok kiadást megélt könyv a nőkről, még 1924-ből.